Válasz Optilikusz
#113 számú posztjára
Nekem a rendes ételhez a nagy mennyiségű fehérje és kellő kalória is hozzátartozik. Salátával nem lakom jól. Ebben van egy jó adag egyéni tényező is, persze.A tápanyagbevitel valóban fontos, ezért is eszem jóval tápanyagdúsabbn ételeket, mint a saláták. No persze, nem tápanyag/kalória arányt nézek, az nem sokat számít. Nekem mint nagy méretű melegvérű emlősnek sok kalória kell, ha ennyivel beviszem, amit kell, az már jó. Nyilván sok tápanyagtalan vacakot nem engedhetek meg magamnak, de nem is akarok, attól csak túlenném magam.
Nyilván nem mindenkinek működik az, hogy figyel a szervezete jelzéseire, részvétem feléjük, az nehéz lehet. Nekem ez messze a legmegbízhatóbb dolog, hiszen elég nehéz kellő mennyiségű valódi információkat szerezni a táplálkozásról, ott van az egyéni tényező is... Úgyhogy főleg a saját tapasztalataimra, ha ez nincs, akkor másokéra támaszkodom, némi megbízható infó mellett.
Soha nem éreztem éhséget a torkomban, viszont meg tudom különböztetni az igazi éhséget a gyomoréhségtől... Plusz az éhség nem igazán megbízható sokunknál, nekem némi támpont, de vannak megbízhatóbb jelzéseim. Érzem, ha a szervezetemnek étel kell. Ha éhes vagyok, ha nem.
A zavaró, hirtelen éhség zsíradaptáció előtt volt (nem minjdig, de túl gyakran), ez elég tipikus. 7 hét hetó után eltűnt és azóta nincs. Nagyon megérte kitartani, ez volt az eredeti ketóm fő előnye a korábbi szénhidrátszegény étrendemmel szemben.
Az én ízlelésem elég stabil, kivéve az édességet, sósságot. Viszont az élvezet bonyolultabb, remek íz nem elég hozzá, érdekes módon...
Sok ember tud naponta rizst enni, nincs benne semmi különös, semleges íze van, nincs rajta mit megunni (bár lehet, hogy ez nem így működik mindenkinél), egyszerűen más dolgokat kell hozzá enni.
A párom is napi szinten eszik rizst, pedig ő is kedveli a változatosságot, ami meg is van.
Az emberek nem szokták megszeretni azt, amit alapból utálnak. Max. amit rosszul elkészítve vagy nem is ismertek. Persze lehet, hogy van kivétel. Én igazán rámentem bizonyos dolgokra, de ha nem szeretem, akkor sose fogom szeretni. Extrém étrendeken vagy más extrém esetben el lehet szokni bizonyos dolgoktól... Én pl. hirtelen szinte teljesen elhagytam a kedvenc ételcsoportomat egy ponton. Néha visszatérek, de ez szerencsére extrém ritka, a zöldségekkel nekem csak baj van, hiába extrém finomak.
A gyümölcsök sajnos még tartják magukat, de amíg minimális a szintjük és közel sem mindennap eszem őket, belefér a dolog, hiszen annyira fantasztikus az ízük :D
Kicsit nehéz nekem az én ízlésemmel, hozzáállásommal és a szervezetem preferenciájával, van némi ellentét, de majd kialakul valami jó kis rendszer...
Szerencsére nem muszáj mindent megennünk, ami fantasztikusan finom, erre már rég rájöttem.
Nekem van erős turmixom, de fagyva akkor is jég, nem krémes... Hmmm, valószínűleg egyszerűbb banán-eper és hasonló fagylaltot gyártani, a banán legalább partner, csak a másik gyümölcs akar jégkocka lenni, ráadásul a banán remekül megy az eperhez s már gyümölcsökhöz is...
De igazából nem muszáj fagylaltot enni, lehet teljesen rendes ételt is, hacsak nem akarunk kifejezetten fagylaltot. De nekünk igazából csak étel kell, tápanyag és lehetőleg finom. Bár megértem, de nekem az ilyen compulsive (ezt most nem tudom magyarul. több, mint egy egyszerű kis vágy, nincs azzal gond, ha az ember fagyizni is akar néha, de amikor többé-kevésbé megszállottan KELL valami, az már durva) evések nem szoktak bejönni, legalábbis mostanság. Nagy szabadság megszabadulni tőlük s ehhez "csak" el kellett hagynom a növényeket... Kár, hogy nem volt elég a szénhidrát korábbi csökkentése, de mit lehet tenni? Nekem legalább nem gond eltérni ettől néha, van, aki csak valami extrém korlátozott étrenden működik.